A BEUC (Európai Fogyasztói Szervezet) a következő állásfoglalást adta ki a kollektív keresetekkel kapcsolatosan:
BIZTOSÍTANI KELL A KOLLEKTÍV ELJÁRÁSOK MEGFELELŐ FINANSZÍROZÁSÁT
Megbízható finanszírozás nélkül a fogyasztói szervezetek nem tudják bíróság elé vinni a tömeges károkozással járó ügyeket, mivel a költségek gyorsan több millió euróra rúghatnak. Annak érdekében, hogy a költségek ne jelentsenek visszatartó erőt, a nemzeti kormányoknak közfinanszírozást kell biztosítaniuk. Ennek példái lehetnek a fogyasztói szervezetek strukturális támogatása, speciális jogi segítségnyújtási rendszerek, illetve olyan dedikált kollektív peralapok, amelyeket a jogsértő vállalatok bírságaiból vagy az igénybe nem vett kártérítésekből finanszíroznak.
Bár a közfinanszírozás továbbra is alapvető fontosságú, a magánfinanszírozásnak is elérhetőnek kell lennie, ahol ez lehetséges, anélkül, hogy csökkentené a fogyasztók számára járó előnyöket. A közfinanszírozási rendszerek kiegészítéseként ezért minden tagállamnak egyértelműen lehetővé kell tennie a magánfinanszírozási mechanizmusokat, beleértve a harmadik fél általi perfinanszírozást is, amely megfelel a RAD által meghatározott függetlenségi és átláthatósági feltételeknek.
MODERNIZÁLNI KELL AZ UNIÓ MAGÁNNEMZETKÖZI JOGI SZABÁLYAIT
A jelenlegi uniós szabályokat két félre tervezték, és nem veszik figyelembe azokat a kollektív ügyeket, amelyekben több tagállam fogyasztói érintettek. Ma nem egyértelmű, hogy melyik bíróság illetékes, és az alperesek gyakran illetékességi kifogásokkal támadják meg a képviseleti kereseteket, ami tovább késlelteti az eljárást és a károsult fogyasztók kártalanítását – akár évekkel is.
A joghatóságra, valamint az ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat (amelyeket a 1215/2012/EU rendelet, a „Brüsszel I. újrakodifikálása” rögzít) ki kell egészíteni a képviseleti keresetekre vonatkozó külön rendelkezésekkel. A rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a fogyasztói szervezetek a képviselt fogyasztók lakóhelye szerinti bíróság előtt indíthassanak eljárást, és biztosítania kell, hogy a nem uniós alperesekre is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak.
Ezenfelül az uniós jogot úgy kell módosítani, hogy a bíróságok az ügy elbírálásának helye szerinti ország jogát alkalmazhassák, ahelyett hogy több különböző nemzeti jogot kellene vizsgálniuk. A jelenlegi kötelezettség, miszerint külföldi jogokat is elemezni kell, az eljárásokat hosszabbá és költségesebbé teszi.
A BIZONYÍTÁSI TEHER ÁTHELYEZÉSE ÉS A BIZONYÍTÉKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS MEGKÖNNYÍTÉSE
A kollektív jogorvoslati ügyekben a követelések alátámasztásához szükséges információk gyakran az alperes birtokában vannak. Ez a korlátozott hozzáférés megnehezíti a fogyasztók és a fogyasztói szervezetek számára a követelések bizonyítását. Bár a RAD lehetővé teszi a bíróságok számára a bizonyítékok feltárásának elrendelését, a joggyakorlat gyakran megköveteli, hogy a felperesek pontosan megjelöljék azt a dokumentumot, amelyet az alperesnek be kell mutatnia.
Ezért tisztázni kell, hogy a meglévő szabályok már most is lehetővé teszik a bíróságok számára bizonyítékkategóriák – nem csak egyedi dokumentumok – feltárásának elrendelését.
A szabályoknak azt is egyértelművé kell tenniük, hogy a bíráknak képesnek kell lenniük áthelyezni a bizonyítási terhet az alperesre, amikor az információs aszimmetria nyilvánvaló. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat megtagadja a bizonyítékok kiadását, a bíróságoknak lehetőségük kell legyen vélelmezni, hogy a hiányzó információ a fogyasztók álláspontját támasztaná alá.
MEG KELL KÖNNYÍTENI A NEM VAGYONI KÁROK KOLLEKTÍV JOGORVOSLATÁT
A tömeges károkozás gyakran nem vagyoni jellegű veszteségeket okoz, például a magánszféra megsértését vagy pszichológiai károkat. A RAD azonban nem tér ki arra, hogy az ilyen károkért járó kártérítés kollektíven érvényesíthető-e, illetve hogyan kell azt meghatározni. Ez jogbizonytalanságot teremt, és annak a kockázatát hordozza, hogy a fogyasztók jogorvoslat nélkül maradnak az olyan károkért, amelyek a mai digitális gazdaságban széles körben elterjedtek.
Egyértelművé kell tenni, hogy a képviseleti keresetek alkalmasak az olyan fogyasztók nevében történő kártérítés igénylésére, akik kizárólag nem vagyoni kárt szenvedtek el. A bíróknak kifejezetten lehetővé kell tenniük az átalánykártérítés megítélését – például egységes összegek formájában fogyasztónként vagy alcsoportok alapján –, anélkül hogy minden érintettnek külön bizonyítania kellene a sérelmét. Ahol a különbségek jelentősek, további kártérítési lehetőségeknek is rendelkezésre kell állniuk. Ez biztosítaná a méltányos és működőképes megoldásokat valamennyi fogyasztó számára.
A MAGÁN- ÉS KÖZHATALMI JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÖSSZEKAPCSOLÁSA
A hatékony jogérvényesítéshez szükséges, hogy a magán- és a közhatalmi jogérvényesítés együttműködjön és kiegészítse egymást. Ennek elősegítése érdekében a hatóságok által hozott jogerős határozatok vélelmezett bizonyítékként szolgálhatnának a későbbi kollektív jogorvoslati eljárásokban. Ez azt jelentené, hogy a jogsértést automatikusan elismernék, kivéve, ha a vállalkozások ennek ellenkezőjét bizonyítani tudják.
Végül az Európai Bizottság által fejlesztett EC-REACT online platform szintén értékes eszközzé válhat a köz- és magánjogi jogérvényesítés közötti kapcsolat erősítésében.