Mottó:
„Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” /Magyarország Alaptörvénye, M) Cikk (2) bekezdés/
„Az Országgyűlés annak érdekében, hogy olyan szabályozás jöjjön létre, amely biztosítja a fogyasztói érdekek – különösen a biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz, a hatékony jogorvoslathoz, továbbá az egyesületeken keresztül történő fogyasztói érdekképviselethez fűződő érdekek – védelmét, valamint az érvényesítésükhöz szükséges intézményrendszer továbbfejlesztését, a következő törvényt alkotja:” /a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény preambuluma/
I. Bevezetés
A fogyasztóvédelem hazai intézményrendszere többszereplős és ezek körét, valamint feladataikat a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) alapjaiban jelöli ki.
Állami oldalról ide tartozik a fogyasztóvédelmi hatóság, civil oldalról a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek, és végül a békéltető testületek. Mindenkinek más a feladata ebben a rendszerben.
Első pillér: fogyasztóvédelmi hatóság.
Az egyes fogyasztóvédelmi feladatkörrel bíró hatóságok a fogyasztókat védő kötelező előírások betartását vizsgálják. Ha kell, például bírságolnak, eltiltanak, köteleznek a határozatukban. Nem rendelkeznek viszont hatáskörrel (néhány ügy kivételével) az egyéni, vitás ügyek rendezésére. Fogyasztóvédelmi hatóságként eljárnak a megyei kormányhivatalok, néhány ügyben a járási hivatalok, de a Magyar Nemzeti Bank, és a Gazdasági Versenyhivatal is rendelkezik fogyasztóvédelmi jogosítványokkal.
Második pillér: fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek.
A fogyasztók hangját hallatják, „társadalmi szócső” szereppel bírnak. Törvényben meghatározott feladatokat látnak el. Így például tájékoztatást, tanácsadást, oktatást végeznek, és fogyasztói érdekfeltárási feladatokat is ellátnak. Mindezek mellett például közérdekű keresetekkel, hatósági bejelentések útján képviselik és érvényesítik a fogyasztói érdekeket. Jogszabály véleményezéssel, kezdeményezéssel segítik a tudatos fogyasztóvá válást.
Harmadik pillér: békéltető testületek.
Feladatuk az egyéni, vitás fogyasztóvédelmi ügyek rendezése ingyen, gyorsan, elsősorban egyezség létrehozatala útján, ennek hiányában pedig döntenek a fogyasztói kérelem megalapozottságáról. Döntésük nem kötelező, alternatív vitarendezési fórumok. Emellett díjmentes fogyasztóvédelmi tanácsadással segítik a fogyasztókat és a vállalkozásokat, a fogyasztókat megillető jogokkal kapcsolatosan.
II. A fogyasztóvédelem állami szereplője: a fogyasztóvédelmi hatóság(ok)
A fogyasztóvédelmi hatóságok (általános és speciális) ellenőrzik a fogyasztóvédelmi rendelkezések, előírások betartását és azok megsértése esetén eljárnak.
Nem tartoznak ide néhány kivételtől eltekintve azok a vitás ügyek, amelyek a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések létrejöttével, érvényességével, joghatásaival és megszűnésével kapcsolatosak.
Tipikus fogyasztóvédelmi hatósági feladatkör, amely indulhat hivatalból, például az általános kereskedelmi feltételek (árvizsgálat, mérés hitelessége, panaszkönyv megléte, stb.) ellenőrzése, piacfelügyeleti hatáskörben a forgalmazás megfelelőségének, biztonságának vagy akár a játszótéri eszközök, mutatványos eszközök üzemeltetési feltételeinek vizsgálata, a veszélyes termékek kiszűrése vagy akár kérelemre a minőségi kifogások, panaszok kezelésének ellenőrzése.
Ami az általános fogyasztóvédelmi hatóság szervezeti rendszerét illeti, 2017. január 1-jén jelentős változás következett be, hiszen az általános fogyasztóvédelmi feladatokkal bíró központi hivatal, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) megszűnt és beolvadt a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba, és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek leépítése is fokozatosan megtörtént. (a szakemberek áthelyezésével a megyei kormányhivatalok (közlekedési) műszaki engedélyezési, mérésügyi és fogyasztóvédelmi főosztályaira, illetve szükség szerint a járási hivatalokba)
(2015. ápr. 1-től megszűntek a területi felügyelőségek, minden kormányhivatalban csak osztályként működött a fogyasztóvédelem, de megyei szinten.
2017. jan. 1-től megszűnt az NFH és a fogyasztóvédelem járási szintre került, egyrészt a megyeszékhely szerinti járási hivatalok osztályaira (fővárosban Főosztály) a kiemelt feladatok ide tartoztak, pl. közmű, piacfelügyelet, másrészt az összes járás általános fogyasztóvédelmi hatáskörben látta el a feladatokat.
2020. március 1. visszakerültek megyei szintre a fogyasztóvédelmi feladatok, osztályok működnek, kivéve főváros és Pest Megye – itt főosztály. A helyi járásoknál már csak az un. „egyszerűsített ellenőrzés” keretében lehetséges a kereskedelmi egységek általános kereskedelmi feltételeinek vizsgálata.)
Jelenleg a fogyasztóvédelemért felelős tárca az Innovációs és Technológiai Minisztérium, mely a kereskedelempolitikai és fogyasztóvédelmi államtitkárságán keresztül kizárólag szakmai iránymutatással látja, láthatja el a Miniszterelnökséghez tartozó megyei kormányhivatalokban dolgozó szakemberek munkáját.
Az általános, fogyasztóvédelmi hatósági feladatkör mellett továbbá vannak ”egyéb”, de rendkívül fontos olyan speciális gazdasági ágazatok (például: energia, pénzügyek, hírközlés) is, amelyek kapcsán a felmerülő, speciális hatósági feladatok ellátásáért különálló közigazgatási szervek felelnek.
A pénzügyi fogyasztóvédelemért a Magyar Nemzeti Bank felel, a közüzemi szolgáltatások fogyasztóvédelméért a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal. A tisztességes verseny felett a Gazdasági Versenyhivatal őrködik, míg a hírközlési fogyasztóvédelem esetében a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) lát el szakigazgatási feladatokat. Az élelmiszerlánc, az élelmiszerek biztonságossága kapcsán ismét külön szerv a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) felel.
A fentieken kívül is természetesen vannak egyéb szereplők (és a felsorolás még így sem teljes körű), amelyek hatósági feladatkörben járnak el, mint például az önkormányzatoknál a jegyzők, kapcsolódva a helyi kereskedelmi tevékenység engedélyezésének, bejelentésének folyamatához.
III. Fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek
A fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek legfontosabb feladata a fogyasztóvédelmi törvényből is adódóan – a felsorolás nem teljes – a fogyasztói érdekfeltárás, érdekképviselet, tájékoztatás és fogyasztóvédelmi oktatás és a fogyasztói igényérvényesítés. Jelentős szerepük abban is megmutatkozhat, hogy hallatják a fogyasztók hangját.
A fogyasztókkal szemben alkalmazott általános szerződési feltételek folyamatos figyelemmel kísérése, közérdekű keresetek indítása, hatósági eljárás, vizsgálat, intézkedés kezdeményezése, fogyasztókat érintő jogszabálytervezetek véleményezése, valamint a jogszabály-módosítások előterjesztése, tanácsadó irodák működtetése is munkájukhoz tartozik.
Azonban ez már több éve nem, illetve alig valósulhat meg. A törvény alapján az államnak kell biztosítani a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetek működéshez szükséges támogatást. Az állam ezt nem, illetve alig biztosítja, a források rendkívül alacsonyak, a meghatározott pályázati kategóriák pedig nem igazodnak a törvényi rendelkezésekhez. Nem a szakmaiság a mérvadó. Ezáltal jelentősen csökkent, csökkenhet a fogyasztók védelme. Az állam határozza meg mikor, kinek, mit kell védenie.
2019. szeptember 1-től egy rendkívül fontos – a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját a fogyasztóvédelemért felelős miniszter dolgozta ki és terjesztette jóváhagyásra a Kormány elé, illetve szintén a miniszter tett javaslatot a fogyasztóvédelmi politika megvalósításának szervezeti és intézményi feltételeire – rendelkezést hatályon kívül helyezett a törvényhozás.
Itt kell megemlítenem azt az európai unió jogszabályába is ütköző fogyasztóvédelmi törvény módosítását melynek eredményeként megszűnt a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek jelölési és választási joga a békéltető testületekbe.
A testületek tagok felét 1999. január 1-től(!) 2020 január 1-ig a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek adták, másik felét a fővárosi, és a megyei kereskedelmi és iparkamarák szakemberei.
IV. Békéltető testületek
A fogyasztóvédelmi intézményrendszer harmadik alappillérét a már több mint két évtizede működő fővárosi és megyei békéltető testületek jelentik, mint a fogyasztó és a vállalkozás közötti egyedi vitás fogyasztóvédelmi ügyek megoldásának fórumai, azok függetlenségük miatt is.
Ingyenes, gyors eljárásuk vonzó lehet nemcsak a fogyasztók, hanem a vitával érintett kereskedők számára is, hiszen a bíróságot elkerülve kínálnak alternatív vitarendezési lehetőséget.
Az általános fogyasztóvédelmi ügyekben a kereskedelmi és iparkamarák mellett működő független békéltető testületek jártak el 2019. szeptember 1-ig.
Ugyanakkor 2019. szeptember 1-től a jogalkotó gyökeresen átalakította a békéltető testületi rendszert is. Minden jogosítványt a kereskedelmi és iparkamarákhoz telepített, külön hangsúlyos szerepet biztosítva a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, úgy, hogy a korábbi jelölés, választás helyett a testületi tagok kinevezése a miniszterhez lett delegálva, megszüntetve a már említett civil szervezetek jelölési jogait, és azt is, hogy a testületi elnököket a tagok maguk közül válasszák. Az elnökökkel a megbízási szerződéseket az MKIK köti meg tavaly év eleje óta.
Megszűnt a békéltető testületek függetlensége is, a területi testületek pedig teljesen a területi iparkamarák irányítása alá kerültek.
A törvényhozás úgy szüntette meg a testületi önállóságot, hogy míg 20 éven keresztül e testületek a kamarák ”mellett működő független testületekként” voltak definiálva, addig ma már a testületeket a ”kamarák működtetik”.
Pénzügy-biztosítás területén pedig kizárólag a fővárosban az MNB keretein belül működő Pénzügyi Békéltető Testület jár el.
A fentiekből jól látható, hogy hazánkban a fogyasztók védelmének feladatát számos szereplő látja el, és ki-ki a saját maga tevékenységével járul hozzá ahhoz, amit ma Magyarországon úgy hívunk: fogyasztóvédelem.
Budapest, 2021. január 6.
Dr. Baranovszky György
ügyvezető elnök
FEOSZ