A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége kiemelten fontosnak tartja Magyarország fogyasztóvédelmi stratégiáját, hiszen a XXI. század számtalan kihívás elé állítja a fogyasztókat, és a fogyasztóvédelmi szakma szereplőit. A FEOSZ ezért a most induló projektje keretében számba veszi a kutatásai eredményére alapozva a főbb olyan állomásokat, ahol a jövőben módosításra van szükség a fogyasztók érdekében, és monitorozza azokat a területeket, amelyek nagyobb fokú kockázattal járhatnak.
Az egyes, sérülékenyebb fogyasztói csoportokat diszkrimináló mesterséges intelligencia, szigorúbb adatvédelem az online platformokon, a tervezett avulással szembeni hatékonyabb fellépés. Csak néhány példa, amelyekről a magyar fogyasztók nem is gondolnák, hogy problémás kérdésként máris előtérbe kerültek.
1. A fogyasztóvédelem halad a korral, és egyértelműen látszik, hogy az e-kereskedelem térnyerése okán a fogyasztókra olyan, új kockázatok leselkednek, amelyek létezésére nem is gondolnának.
Egy példa a sok közül: ma már sok mindenki hallott arról, hogy a közösségi oldalon, és az azon kívüli internetes böngészés közben is a vállalkozások folyamatosan gyűjtik az adatokat a fogyasztókról, vásárlási szokásaikról, és arról, hogy milyen oldalakat kedveltek. Igazi iparág szól már erről, és hatalmas informatikai és egyéb technikai háttérrel rendelkező platformok állnak rendelkezésre az egyes vállalkozások mögött, amelyek folyamatosan fejlesztik a szolgáltatásaikat a kapott információk alapján. Ez a fogyasztók számára nem feltétlenül jelent rosszat, hiszen feltehetően olyan szolgáltatások, termékek jelennek meg előttük, amelyeket kedvelnek.
Azonban akkor, amikor a mesterséges intelligencia ezekben a folyamatokban már egyre nagyobb szerepet kap, hatalmas a kockázat arra nézve, hogy az „emberi tényező” kiiktatása, az automatikus döntéshozatal hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a fogyasztók tekintetében. Így például a biztosítók egyes online termékei már eleve meg sem jelennek azon felhasználók előtt, akiket a mesterséges intelligencia a biztosító számára „kockázatosabb” ügyfélkörbe sorol. Jóllehet a biztosítási feltételek alapján ők szintén szerződést köthetnének az adott biztosítóval.
2. Az új fizetőeszköz az interneten ma már sokak szerint nem is a pénz, hanem a fogyasztók adatai. Hiába ingyenes egy szolgáltatás, a fogyasztók rendszerint hozzájárulnak adataik kezeléséhez, és közvetetten így „fizetnek” mégis az online igénybevételért. Az online platformok mindezekből hatalmas adatbázisokat építenek ki, amely már összefügg a „big data” jelenséggel. Az a vállalkozás, amelynél sok vagy épp a legtöbb adat összpontosul és koncentrálódik, a lehető leghatékonyabban fogja tudni értékelni az adott felhasználók szokásait, és így tovább tökéletesíti termékpalettáját.
Ezek az adatok és adatgyűjtemények jelenleg csak és kizárólag a vállalkozások érdekeit szolgálják, és az online kereskedők szinte már a felhasználók tevékenységének monitorozása érdekében olyan, állandó „piacfelügyeletet” hoztak létre, mint amely eszközzel a hatóságok szoktak élni. Biztosítani kell ezért, hogy ezek az adathalmazok a fogyasztók érdekében is felhasználásra kerüljek, és ne csak és kizárólag a profitorientált gazdálkodó szervezetek további nyereségének gyarapodását szolgálják.
3. A szabályozatlan online applikációk, tartalmak ugyancsak számos problémát jelenthetnek a fogyasztók számára. E területen jelentős a joghézag és például olyan, alapelvi szintű követelmények hiányoznak, mint például, hogy a fogyasztók egyik alapjoga (lenne) az egyes feltelepített programokat eltávolítani, amennyiben azt a jövőben nem kívánják használni. Mégis, az ilyen, és ehhez hasonló informatikai alapjogok biztosítása és szabályozása még várat magára.
Szintén a jövő egy új kihívása ezeken a területeken, hogy a szoftvergyártók – nem véletlenül – sokszor csak és kizárólag egy adott mobiltelefonos operációs rendszerre fejlesztenek. Ezzel ismét hátrányosan különböztetik meg azokat a fogyasztókat, akik eltérő mobilkészüléket használnak a mindennapokban és egyébként igénybe kívánnák venni az adott applikációt. Ezen a területen is szükséges a jogalkotás, és többek között a semlegesség biztosítása.
4. A tervezett avulás jelensége kapcsán még mindig nem született ezt szabályozó jogi norma a fogyasztók érdekében. Pedig ma már számtalanszor fordul elő, hogy a fogyasztó által megvásárolt, jellemzően nagy értékű tartós fogyasztási cikk éppen a kellékszavatossági idő, vagy a kötelező garanciaidő leteltével megy tönkre. Ekkor pedig nem áll rendelkezésre új alkatrész, és a fogyasztók egy új terméket kényszerülnek vásárolni. Egy nemrég elkészült teszt eredménye szerint épp a rendszerint legnépszerűbb árucikkek esetében tapasztalható ez a jelenség, így például a mobiltelefonoknál, laptopoknál, tablet PC-nél, videókameráknál vagy éppen olyan háztartási cikkeknél, mint a hűtőgépek, mosógépek, mosogatógépek és a kávéfőzők.
A FEOSZ álláspontja szerint olyan, egységes szabályozásra van szükség e kérdésben, amely – az energiacímkézés és a környezetbarát embléma mintájára – megmutatja már a vásárláskor is a fogyasztónak, hogy várhatóan milyen élettartammal rendelkező árucikket vásárol!
A fentiekből is jól látszik, hogy a XXI. század új technológiái, az internet és az e-kereskedelem térnyerése – amellett, hogy számos pozitív hatásuk van, akár a bővülő termékkínálatot illetően, akár más tekintetben – egyszerre állítják kihívások elé a fogyasztókat és a vállalkozásokat, a fogyasztóvédelmi feladatkörrel bíró hatóságokat, a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezeteket és a békéltető testületeket is.