A szabványok világa rendkívül gazdag. Számuk pontosan nem ismert, folyamatosan változik, mert vannak közöttük elavultak, amelyeket törölnek, és vannak újak, korszerűek, amelyeket bevezetnek. Számuk több, mint 150000. Ezért is érthető, hogy sokan egyáltalán nem ismerik a szabványokat, másoknak pedig téves elképzelésük van a hatályukról, mert azt gondolják, hogy minden esetben minden szabvány kötelező. Mindenekelőtt fontos megismerni a szabvány fogalmát.
A szabvány közmegegyezéssel elfogadott műszaki dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz. Az ismételhetőség azt jelenti, hogy ugyanazt a terméket egy adott szabvány szerint egymástól független, különböző helyen megvizsgálva a vizsgálat eredménye azonos lesz. Ez az egyik alapja a vizsgálatok kölcsönös elfogadásának, a műszaki akadályok csökkentésének, és az áruk szabad áramlásának.
A közmegegyezés mértéke alapján a szabványok csoportosíthatóak nemzetközi, regionális, nemzeti, ágazati és vállalati szabványokra. A nemzetközi kategóriába tartoznak az ISO, a regionálisba az EN (Európai Szabvány), a nemzetibe pl. az MSZ, Magyarországon hatályos szabványok, az ágazatiba pl. az elektronikai ipart érintő szabványok és a vállalatiba pl. a vizsgáló intézetek saját vizsgálati módszerei. A csoportok között nincs éles elhatárolás, sőt számos szabvány egyidejűleg viseli az MSZ, EN és ISO jelzést.
A szabványok rendezhetőek a tárgyuk szerint, amellyel az alapszabványok, a termékszabványok és a vizsgálati szabványok csoportját alkotjuk. Az alapszabványok általánosan alkalmazhatók, pl. a mértékegységekről szólóak, a termékszabványok értelemszerűen egy-egy termékre és a vizsgálati szabványok pedig mintavételre, annak módjára és a vizsgálatra, mérésre vonatkoznak.
A szabványok alkalmazásának keretét (hatályát) vizsgálva az alábbi három lényeges rendező elvet kell figyelembe venni:
· A szabványok mindig önkéntesen alkalmazandók. (A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. § (1) bekezdése.)
· Ha jogszabály rögzíti, hogy valamely szabvány előírásai alkalmazandóak, a hivatkozott szabvány a jogszabály keretein belül kötelező.
· Ha szerződés vagy megállapodás rögzíti, hogy bármely (pl. a visszavont is) szabvány előírásait alkalmazzák, a hivatkozott szabvány a szerződés keretein belül a felekre kötelező. Ez vonatkozik a fogyasztói szerződésekre is, vagyis ha egy termék tájékoztatójában, műszaki leírásában a gyártó megad egy értéket, (pl. mosógépnél a zajszintet) és attól a termék eltérő, akkor az eltérés jogosan számon kérhető, kifogásolható.
A szabványok önkéntes alkalmazása fontos szerepet játszik az Európai Unió műszaki szabályozásának alapját képező filozófiában. A termékeknél és szolgáltatásoknál a kötelező jellegű jogi előírás, az új megközelítésű irányelveknél csak a biztonságra, az egészségvédelemre, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelem területére korlátozódik. A jogszabályok a felsorolt négyféle (továbbiakban: biztonsági) szempont esetében is csak a lényeges követelményeket határozzák meg, és a részletkérdéseket a szabványokra bízzák. Ez a megközelítés biztosítja a termékek megfelelőségét, ugyanakkor nem korlátozza a műszaki-tudományos fejlődés eredményeinek bevezetését.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az európai harmonizált szabványok minden kényszer nélkül érvényesülnek. Ennek eredményeként az irányelvek – néhány kivételtől eltekintve – nem hivatkoznak konkrét szabványokra, hanem általában csak annyit írnak elő, hogy ha a termék a harmonizált szabványoknak megfelel, akkor azzal egyidejűleg kielégíti az irányelvben meghatározott követelményeket is. Ettől eltérő megoldás is alkalmazható, de akkor a gyártónak kell bizonyítania azt, hogy az általa alkalmazott eljárás (vizsgálat és értékelés) eredménye az irányelvnek való megfelelést támasztja alá. Ez az eljárás lényegesen bonyolultabb és költségesebb az európai harmonizált szabványok használatánál, ezért nem elterjedt.
A gyártónak a vizsgálati/ellenőrzési eljárás során műszaki dokumentációt kell összeállítani és később a piacfelügyeleti szerveknek igény esetén bemutatni. A dokumentáció tervrajzok, feljegyzések, minden alkalmazott szabvány, a terméket leíró valamennyi minőségi paraméter, vizsgálatok, értékelések összessége annak bizonyítására, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó követelményeknek. A termék biztonságosságát a gyártó CE jelölés alkalmazásával tanúsítja.
A szabványok alkalmazását szemléletesen egy példán keresztül mutatom be. Erre alkalmasak pl. a játékok.
A játékok biztonságát az EU 2009/48/EK irányelve írja le. Az irányelvet a 38/2011. (X. 5.) NGM rendelet ültette át a magyar jogrendbe. E rendelet előírja többek között a Fizikai és mechanikai tulajdonságok vizsgálatát.
Az ide tartozó vizsgálatokat az MSZ EN 71-1:2005+A9:2009 Gyermekjátékszerek biztonsága. 1. rész: Mechanikai és fizikai tulajdonságok tartalmazza részletesen.
Ezen I. rész A:5. 5.1a; 5.1b A 36 hónapos kor alatti gyermekek részére készített játékok. Általános követelmények pontjai szerint kell eljárni olyan játéknál, amelyet 3 évnél fiatalabbak használhatnak, és ahol az anyagánál, kialakításánál fogva fennáll a kis alkatrész/darab leválásának, ill. leválaszthatóságának lehetősége.
Az általános követelmény úgy került megfogalmazásra, hogy a szabvány 8.4.2.1. szakasz vizsgálatai során, 90±2 N húzóerő hatására a játéknak nem keletkezhetnek olyan darabjai, amelyek helyzetüktől függetlenül a kis alkatrészek vizsgálóhengerébe teljesen beleférnek, mivel az ilyen méretű daraboknál fennáll a gyermek megfulladásának veszélye.
A vizsgálóhengert a szabvány A5.1b; 8.2; A36.) Kis alkatrészek vizsgálóhengere része írja le.
Ha a fenti eljárás során megállapításra kerül a veszélyeztetés, akkor a kockázat meghatározása a 2010/15/EU RAPEX irányelv alkalmazásával történik és piacfelügyeleti eljárás következik.
A bemutatott példában nyomon követhető a szabványok logikus egymásra épülése.
Dr. Geri István